Ezer és ezer egy bocsánat!
Tudom, tudom a részt már sokkal hamarabb felkellet volna raknom a blogra, de a dolgok összejöttek, tényleg sajnálom. De szerintem inkább fókoszáljunk a jövőre. Ha minden igaz mostantól sokkal nagyobb rendszerességgel tudom hozni a fejezeteket.
Addig is jó olvast és remélem tetszi. Várom a véleményeket.
A kis tengerparti sétám óta nem csináltam sok mindent. Tipikus tinédzserként viselkedtem: csak ettem, ittam, aludtam és faltam a sorozatokat. A szüleim eléggé ki is akadtak rám. Én se, így terveztem ezt a nyarat. Június elején elhatároztam, hogy futni fogok, megtanulok végre főzni és áttérek egy egészségesebb étrendre. Az említett dolgokból semmi nem jött össze. De hékás, arról nem én tehetek, hogy Samantha időközben egy tucat jó sorozatot átküldött. Anya szerint valamit kezdenem kéne magammal, ha mást nem, legalább mozduljak ki kicsit. Igazából ez egy parancs volt: elmész kicsit beszélgetni a barátaiddal és kész! Ilyenkor jó, ha van az embernek egy kissé hiperaktív haverja, akire mindig tud számítani. Nos, Jason Wilkinson pont egy ilyen barát volt.