2.fejezet – Málna

Ezer és ezer egy bocsánat! 

 

 Tudom, tudom a részt már sokkal hamarabb felkellet volna raknom a blogra, de a dolgok összejöttek, tényleg sajnálom. De szerintem inkább fókoszáljunk a jövőre. Ha minden igaz mostantól sokkal nagyobb rendszerességgel tudom hozni a fejezeteket. 

 

Addig is jó olvast és remélem tetszi. Várom a véleményeket. 

   A kis tengerparti sétám óta nem csináltam sok mindent. Tipikus tinédzserként viselkedtem: csak ettem, ittam, aludtam és faltam a sorozatokat. A szüleim eléggé ki is akadtak rám. Én se, így terveztem ezt a nyarat. Június elején elhatároztam, hogy futni fogok, megtanulok végre főzni és áttérek egy egészségesebb étrendre. Az említett dolgokból semmi nem jött össze. De hékás, arról nem én tehetek, hogy Samantha időközben egy tucat jó sorozatot átküldött. Anya szerint valamit kezdenem kéne magammal, ha mást nem, legalább mozduljak ki kicsit. Igazából ez egy parancs volt: elmész kicsit beszélgetni a barátaiddal és kész! Ilyenkor jó, ha van az embernek egy kissé hiperaktív haverja, akire mindig tud számítani. Nos, Jason Wilkinson pont egy ilyen barát volt.




   Hogy ki is az a Jason Wilkinson? Nagyjából tízéves korom óta ismertem – Samanthánál régebb óta van az életemben, erre, azt hiszem, a szöszi barátnőm egy kicsit féltékeny is –, és azóta volt köztünk ez a fura barátság. Mindig tudtam rá számítani, bármiről is volt szó. Nem egy suliba jártunk, de a barátságunkat ez valahogy nem törte meg. A skype mindent megoldott és az is, hogy csak három utcára lakott tőlem. És, hogy mióta vagyok teljesen belezúgva? Fogalmam sincs. Szerintem ez fokozatosan fejlődött ki, de talán karácsony környékén kezdtem rá más szemmel nézni. Igen, a télen kezdtem el csorgatni rá a nyálamat. Nagyon vártam, hogy újra lássam a cuki pofáját és azt is, hogy megölelhessem. Nem vagyok benne biztos, hogy ő tudja-e, hogy tetszik nekem, mert amúgy elég feltűnő, ahogy bámulom. Még saját nevet is kitaláltam magunkat: Jally.

   ― Rám gondoltál? ― szólalt meg mögöttem egy öntelt hang. Ugye nem? Mi, ez a srác egy nyomkövető? ― Nem kell tagadnod. Sok lány, nem beszélve a fiúkról álmodozik rólam. Ebben nincs semmi szégyellni való.

   ― Erick?

   Megfordultam és tényleg ő állt előttem. Mit keres a szobámba?

   ― Megint valami nagyon romantikusat akarsz mondani? Mielőtt megkérdezed: nem, nem leszek a feleséged, hogy egy másik csajra rá tudj mozdulni.

   ― A bátyáddal videójáték-napot tartunk. ― Rögtön otthonosan érezte magát a szobámba, simán leült a puffomra. ― Ő viszont elment a boltba chipset venni, így inkább átjöttem, hogy beszélgessünk.

   ― Velem akarsz beszélgetni? Remélem, most valami normálisat fogsz mondani, például bocsánatot kérsz.

   Már a Jasonhoz való induláshoz készültem, de tudtam, hogy ez Erickkel eltarthat még egy ideig. Leültem az ágyam sarkára, majd magam mellé raktam a táskámat. ― Vagy legalább elmagyarázod, hogy mit gondoltál.

   ― Bocsánatot kérni? Nem, hiszen te törted össze a szívemet azzal, hogy elutasítottál. ― Ha nem mosolyogna ennyire, talán még meg is sajnálnám ― Viszont igen: el akarom magyarázni. Rájöttem, hogy nem akarok köntörfalazni.

   ― Végre egy felnőttes lépés.

   Az igazság az, hogy nagyon érdekelt, hogy mit akart mondani. Szívem mélyén reménykedtem, hogy normális dologról van szó, hiszen mindenki lehet néha normális... ugye?


   ― Na, szóval azt akarom, vagyis szeretném, hogy az álbarátnőm legyél ― Büszkén kihúzta
magát a székében, mintha pont most találta volna fel a rák ellenszerét.

   ― Hogy mi? ― Azt hittem, hogy leesek az ágyról. Ez a srác nem normális ― Álbarátnő?

   ― Igen. Ez egyszerű lenne: csak jönnöd kell velem pár helyre, fognod a kezemet és mosolyogni... mint egy kellékfeleség, vagyis kellékbarátnő. ― Nagyon úgy tűnt, hogy ezt komolyan gondolta. Orvos vajon látta már? ― Ugyanúgy féltékennyé tudnám tenni azt a bizonyos lányt, és téged se vernélek át.

   ― Hát te nem vagy normális! ― Nem tudtam nevetni. Inkább magamhoz vettem a táskámat és elindultam az ajtó felé ― Remélem, egyszer meg fogsz komolyodni, Holloway.

   Már majdnem az ajtóhoz értem, amikor hátulról megragadta a kezemet. Nem a legszebb arcommal néztem rá, hogy engedjen el ― nem mellesleg elég erős szorítása volt. Végül elengedett és hátrébb lépett. Egy pillanatra nem is tűnt annyira magabiztosnak. Gondoltam, még néhány másodperc nem számít: végig hallgatom, hogy mit akar mondani, aztán pedig lelépek.

   ― Bocs ― na, ilyet se hallottam még tőle ― , de ez a kapcsolat számodra is hasznos lesz: azáltal, hogy velem jársz, ismertebb leszel, és így felkerülhetsz egy másik rétegbe.

   ― És honnan veszed, hogy én erre vágyok?

   ― Mindenki erre vágyik: több barátra, rivaldafényre, figyelemre. ― Megint azt a hülye mosolyát mutatta, amitől mindenki elolvadt. Mikor veszi észre, hogy nálam ez nem válik be?

   ― Nekem van elég barátom, nem kell a képmutató társaságotok.

   Néha Max áthívta őket, és egykét személyen kívül egyik se volt túl szimpatikus.

   ― Okés, akkor... ― Keményen gondolkozott. Erick tényleg rá akart venni erre a hülyeségre ― Biztos van egy srác, akit féltékennyé akarsz tenni te is.

   Rögtön Jasonre gondoltam. Arra, ahogy fogom a kezét és mellettem áll ― nem, egyszer se álmodtam ezt, áhhh... dehogy! Nem! Jason-t nem így fogom megszerezni. Szépen egymásra fogunk találni, nem erőltetve.

   Megráztam a fejemet és kisétáltam a szobámból. Mögöttem már csak annyit hallottam, hogy Erick egy csalódott sóhajjal az ágyamra borul.

   Aztán kilépve a házból engem is egy óriási nagy csalódás ért. Ott állt Jason. Egy cuki Spongyebobos póló volt rajta, ami eszméletlenül jól állt neki. Ami miatt viszont majdnem kihánytam a reggelimet, az a mellette álló személy volt: egy barna hajú lány kezét fogta és szorosan egymás mellett álltak. Remegő térdekkel indultam el feléjük.

   ― Szia, Holiday. ― Csak Jason hív így. Mikor kicsik voltunk, azt hitte, hogy a Holly a Holiday becézése ― Tudom, nem jelentettem be előre, de ugye nem baj, hogy ketten jöttünk? Anna nagyon meg akart ismerni.

   Azt hittem, hogy nyomban sírva fakadok. A gyomromban a lepkék, madarak, méhecskék, és minden más furcsa lényvad mozgásba kezdett, mindegyik egyszerre akart kiszabadulni onnan. A szememet nem tudtam levenni az összekulcsolt kezükről. Szóval ilyen érzés, ha összetörik az ember szívét? Jason sosem beszélt arról, hogy lenne valakije, most pedig egy lány állt mellette, a barátnője.

   Szedd össze magadat! Ez a nap rólad és Jasonről szól. Talán csak bemutatja a barátnőjét, utána a lány el fog tűnni. Az egész nap csak a miénk. Lehet, hogy egy párt alkottak, de akkor is én voltam a legjobb barátja. A barátságunkat ez nem tehette tönkre. Vagy mégis?

   ― Hali. ― Utoljára, akkor voltam ilyen esetlen,mikor sulit váltottam. Holly normálisan kell viselkedned Annával! Nem lehet egy rossz személy, ha Jason őt választotta. Őt választotta... és nem engem. Újra elkapott a sírógörcs. Mikor lesz már ennek vége?

★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★★

   Három után értem csak haza. Voltunk sétálni, fagyiztunk, vattacukrot ettünk, majd lementünk a partra fürödni. Ha úgy nézzük, egy egyszerű nyári nap volt. És milyen volt Anna és Jason? Sírós. Magamban többször összetörtem, mint a Szerelmünk Lapjai nézése közben. Mikor csókolóztak, legtöbbször inkább elfordultam, úgy téve, mintha az égen valami érdekeset találnék. Nem, egyáltalán nem viselkedtem gyerekesen. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy Anna nagyon szimpatikus volt. Sőt, egyenesen megkedveltem. Pont ezért éreztem magam piszok gonosznak. De mit tehetnék? Szerelmes vagyok.

   Félve kopogtam be a bátyám szobájába. Még fel kellett készülnöm Erick önelégült képére. Egyre biztosabb voltam abba, hogy nem vagyok normális. A szoba üresnek tűnt – lehet, hogy elment valahová –, de azért benyitottam. Meglepetésemre a bátyám az ágyon aludt és szuszogott. Erick nem volt bent. Ezek szerint már hazament. Isten igazából megmondom: Max nagyon viccesen alszik. Lerúgja magáról az összes plédet, a kis párnáját magához öleli, a térdét felhúzza a mellkasához és közben hason fekszik. Fogalmam sincsen, hogy hogyan tudja kipihenni magát. Csöndesen lépdeltem az íróasztala felé. De persze minden egyes lépésemnél a parketta nyikorgott. A szerencse szokásosan nem mellettem állt.

   Mikor végre elértem az asztalához, elkezdtem keresni a telefonját. Elég nehezen volt, mert Max óriási nagy rumlit hagyott maga után. Kinyomtatott egyetemi brosúrák borítottak el mindent, és még egy Mc’Donald-os zacskó is a kezembe került. Végül az egyik sportújság alatt megtaláltam a telefonját.

   Egy ideig csak a hívó listán Erick nevét figyeltem. Komolyan meg fogom tenni? Ér nekem ez az egész ennyit? Én nem vagyok ilyen ember...Vagy talán mégis? Képes lennék erre? – ehhez hasonló kérdések kavarodtak bennem. Nem akartam kihasználni mást ilyen módon, de, végül is, ez Erick ötlete volt. Én nem akartam bele menni, de aztán láttam Jasont valakivel. Olyat éreztem, amit még előtte soha se. Persze máskor is volt olyan, hogy Jason körül lányok sorakoztak, de ez valami egészen más volt. Sokkal fájdalmasabb volt végig nézni.

   Megnyomtam a hívás gombot és a telefont a fülemhez emeltem. Innen már nincs visszaút.

   ― Szia ― próbálok kedvesnek hangzani ―  Én vagyok az, Holly.

   ― Helló ― Meglepődött, ez tisztán kivehető volt a hanglejtéséből. ― Figyelj, ha telefonos szex kalandot akarsz, akkor nyugodtan megadhatom a számomat. Nem kell ellopnod a bátyád telefonját.

   Itt majdnem meggondoltam, hogy igent mondjak az ötletére.

   ― Benne vagyok. ― Ennél nagyobb őrültséget szerintem még soha sem csináltam.

   ― Miben? Komolyan telefonos szexet akarsz? ― nevetett a saját viccén. Igaz, nem voltam benne teljesen biztos, hogy ő viccből mondja-e. Erickből én már bármit kinézek.

   ― Leszek a barátnőd ― vágtam rá némi habozással, de kicsit hangosra sikerült. Fél szemmel Maxra néztem, aki, hála Istennek, még aludt. Nem tudtam, hogy a videójátékozás ennyire kimeríti az embert.

   Gyorsan inkább átmentem a saját szobámba. Ott nagyobb biztonságban éreztem magamat.

   ― Ezt már rengeteg lány szájából hallottam. ― Igen, ilyen egy igazi Erick Hollowey-féle válasz. Piszok büszke volt magára.

   ― Kérdezhetek valamit? ― Figyelitek amúgy, hogy már majdnem fél perce beszélgetünk és még nem vesztünk össze?

   ― Nő vagy. Úgy is meg fogod kérdezni, ez nem rajtam múlik. ― Biztos voltam benne, hogy miközben mondja, forgatja a szemét.

   ― Miért pont én? ― Nem vártam tőle nagy válaszra. Tudtam, hogy ez nem egy romantikus sztori, így nem kapok olyan nyálas választ, mint a „Mert te különleges vagy”, de azért eléggé érdekelt, hogy hogyan nyertem meg Erick figyelmét. Ezt majd később bele tudom írni az önéletrajzomba is.

   ― Mert a többi lány ismerősömet ismeri az exem is, és te is jól tudod, hogy minden csaj fél Cassie-től. Egy lány se merne velem járni addig, amíg Cassie le nem nyugszik . ― Hátradőltem az ágyamon és úgy hallgattam Erick meséjét ― Valahogy belőled ki tudom nézni, hogy vagy annyira bátor, hogy nem félsz Cassie-től.

★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★★

   ― Szóval, akkor ti most együtt vagytok? ― Samantha mögöttem jött az udvaron. Miután Erick elment és sikeresen felébresztettem Maxot (éjjel aludjon, ne most!), muszáj volt áthívnom a legjobb barátnőmet. Úgy érzem, az egész dolog, ami velem történt, csak vele tudom megbeszélni. Ilyenkor nehéz dönteni, hogy Jason vagy Sam a nagyobb barátom.

   ― Valami olyasmi. ― Elhúztam a számat. Még nem vagyok biztos benne, hogy ez az egész jó ötlet.

   ― Mint a Kellékfeleség filmben ― Sam kuncogott, én viszont egyáltalán nem tartottam viccesnek a helyzetemet. ― Csak, nehogy hasonlóan végződjön.

   ― Akkor fogok ténylegesen járni Erickkel, ha piros hó fog esni ― zártam rövidre a témát, majd egy gyors csobbanással a medencébe vetettem magamat.

   ― Tudod, hogy mennyi lány lenne most a te helyedben? ― Ő nem ugrott bele a vízbe, inkább a lépcsőn jött.

   ― Sok, gondolom. ― A legtöbb lány imádja Mr. Mindentudót. ― Ez lesz benne a legjobb. Láthatom, ahogy a „menő” lányok irigykedve néznek engem.

   Ez egy kicsit gonoszra sikeredett.

   ― És szerinted ki amúgy a lány, akit féltékennyé akar tenni Holloway? ― kérdezte Samantha izgatottan. Az igazság az, hogy én ezen a témán még nem gondolkoztam el.

   ― Fogalmam sincs ― feleltem, de sejtettem, hogy nem az exét akarja visszaszerezni. Valaki egészen más lehet. Egy különleges lány.

   ― És smárolni is fogtok akkor? Mármint, mennyire komolyan kell játszanod a szerepedet?

   Oh my god... Ekkor tudatosult bennem, hogy Erick és az én szám nem sokára újra össze fog tapadni. Úgy érzem, az összespórolt pénzem száj-öblintőre fog elmenni ezen a nyáron.

Így lettem tehát Erick, az ego király ál/kellék/kirakat barátnője. Hát nem egy „csodás” terv ez?