Prológus

Már régóta készülök erre a blogra és most végre kész lett. Remélem tetszeni fog és minden fajta kritikát szívesen várok. Csak mondjatok meg, hogy mit gondoltok. Előre szólok, hogy nem az a tipikus szerelmes történet. Ne várjatok nyali-falit, mert nem kaptok. 

   

Akár akarjátok, akár nem, most megtudjátok, hogy alig egy éjszaka alatt, hogyan változott meg a 2016-os nyaram és ezzel együtt a sulis hierarchikus berendezkedésem két csók miatt. Na, jó, inkább csak másfél csók miatt. És, ha azt nézzük, hogy melyik köthető közvetlenül hozzám, akkor már csak fél... Ezt abba kéne hagynom, kicsit elkalandoztam az eredeti témától.

Aznap egy házibuli volt nálunk, vagy nagyjából a fél suli a kertünkbe tombolt egy helyi banda számaira. Mindenki a kezdődő nyarat ünnepelte, köztük a buli szervezője, a bátyám is:  , Max Cook. Nekem is ott lett volna a helyem a többi ünnepelő diák között. Több másodéves is akár a lelkét is eladta volna az ördögnek, hogy bekerüljön a Thomas Jefferson High School menőinek bulijára, nekem pedig egyenesen az erkélyem alatt történt minden. Ha úgy vesszük, akkor ingyen VIP jegyem volt, de én mégsem éltem vele. Most biztosan hülyének néztek. Az évszázad bulija van tőlem egy karnyújtásnyira, de én mégis a szobámba ülök a jó öreg Mr. Doyle* társaságába. Nem kell ilyen furán nézni... Biztosan más is nevezte már el a macskáját a kedvenc írója utána. Vagy nem? Kimehetnék, és akkor tudnék beszélgetni pár menőbb felsőévessel, talán bekerülnék a társaságukba, de tudjátok mit egyáltalán nem érdekel. Kösz, de nekem nem kell Max elit képmutató társasága. Lehet, hogy nincsen sok barátom, de legalább azok hűek.

Jobb kezembe egy könyvet tartottam, míg a ballal Mr. Doyle-t próbáltam simogatni. A könyvben már ötödszörre próbáltam elolvasni egy sort, de a hangzavar miatt nem igazán sikerült. Esküszöm, egész nyáron dolgozni fogok, hogy legyen elég pénznem egy profi hangszigetelésre. A zene még hangosabb lett és a macskám is elkezdett nyávogni miatta. Idegesen összecsuktam a könyvemet, majd kiléptem a teraszomra megnézni, hogy mi ez a nagy lárma. Három dolog jutott el az agyamig legelőször: 1. A bátyámnak sokat kell holnap takarítania a kertben. 2. Cassandra – gimi önjelölt tökéletes királynője – egy szőke hajú sráccal smárol pont a medence közepén, pedig alig egy hete szakított az exével. 3. Cassie exe – a suli ásza – Erick Holloway tűz vörös fejjel ugrik neki Cassie partnerének. Ami azután következett, gyorsan összefoglalva: Cassie először sipákol, hogy vizes lett a haja, majd Erick a szőke hajú srácnak behúz egyet. Végül a két ex között egy szép beszélgetés hangzik el, amit a sok káromkodás miatt inkább most nem veséznék ki. Mindezt végig hallgatta a fél suli. Az egész kertben néma csönd volt és mindenki  az iskola volt álompárját figyelte. Szerintem Cassandrának ennél kínosabb pillanata már régen volt. Fura volt látni, hogy Mrs. Szépséget mindenki nem csodálva, hanem elszörnyedve nézi – a viselkedése alapján ez neki nem igen tetszettt.

Nem telt el alig két perc, és a veszekedés okozta sokkból  feléledt a társaság: a zene tombolt és én megint nem tudtam olvasni. Ne felejtsem el ezt a csöndes másfél percet majd megköszönni holnap. Máskor is összeveszhetne így az exével – hű, ez kicsit gonosz volt. A veszekedés után úgy döntöttek a zenészek, hogy még hangosabban játszanak, így már egyáltalán nem tudtam olvasni és a macskám is elég feszülté vált. A kezembe kaptam a szőrmókot és kiléptem a szobámból. Hála istennek, üres volt az egész ház. A szüleink csak úgy engedték a bulit, ha a házba senki se lépett be. Szó szerint: bekellet zárnunk az összes ajtó, és a kulcsok nálam és a bátyámnál vannak. Általában az ilyen bulikon a szobámba menekülök,  és csak ritkán lépek ki onnan, de akkor is csak a ház legeldugottabb szegletébe: a pincénkben lévő mosógép szobába.

Lefelé lépdeltem az alagsorba és közben a falon lévő kapcsolót kerestem. Utálom a sötétet  , főleg a pincéket. Túl sok horror jelenet játszódik pincékben. Cicám elkezdett nyávogni a mosószoba irányába, és akkor vettem észre, hogy ég a lámpa. Az ajtó alatt látszódott, hogy fényesség volt bent.Pedig esküszöm lekapcsoltam a lámpát reggel... és azóta senki más nem járt ott. Magamhoz szorítottam cirmost, majd lassan elindultam az ajtó felé. Végig azzal nyugtattam magamat, hogy a horror filmek, csak kitalációk. Az ajtót kinyitottam és abban a pillanatban az arcom elé raktam a macskámat.

― Nekem akarod dobni a macskát? ― Csak Erick volt az, de a hangjában volt valami furcsa is.Ennek az okozója csak a kezében lévő sörös doboz lehetett.

― Te meg mi a francot keresel itt? ― förmedtem rá, majd leraktam a földre Mr. Doyle-t. Lehet, hogy egy kicsit csúnyán néztem rá. Minden ajtó zárva volt, de ő mégis bejutott. Ez kicsit para. ― És hogyan jutottál be a házba? Istenem... ugye nem tetted tönkre a zárat?

― Nem, képzeld el nem. Tudod, a bátyáddal elég régóta haverok vagyunk, ő mondta meg pár perce, hogy hol a pótkulcs.  ― Nem volt kedves, sőt egyenesen goromba.

― Elnézést kérek, Mr. Mindentudó, csak, tudod, elég fura, hogy egy idegen van a pincékben ―  visszavágtam vissza mérgesen. Minden alkalommal ilyen arrogánsak kellett tennie? Nem tudott csak egyszer normálisan megszólalni? Hogy miért utáltam Mr. Tökéletes Erick Holloway-t? Mert pont annak az ellenkezője volt, ami nekem egy pasiban kellett. Nulla intelligencia, de egy csomó röplabda aranyérem ― igaz úgy halottam, hogy a szar év végi osztályzatai miatt a röplabda csapatkapitány címet is elvesztette. Így járt, aki nem tanult.

 ― Ó, hát Max legjobb barátja csak egy idegen? ― Egy jó nagyot húzott a sörös üvegéből, túl nagyot. Ekkora már biztos voltam benne, hogy becsípett és most az alkohol szól belőle.

― Azért, mert Max haverja vagy, még hozzám semmi közöd nincsen. – Muszáj volt újra visszakontráznom, meg hát a szívem mélyén nagyon élveztem. A suliba az ilyen „elit” diákoknak nem mertem visszaszólni, de akkor jól tudtam, hogy Erick semmire sem fog emlékezni. Nem mintha ennél is lejjebb kerülhettem volna a sulis ranglétrán.

― Nehogy azt hidd, hogy több akarok számodra lenni, mint egy idegenen.  – Ez most gonosz volt, de nagyon, és reméltem, hogy ezt ő is felfogja. A legmérgesebb arcommal néztem rá,  válaszul viszont csak újra belekortyolt az italába. Vajon volt Ericknek szíve? Biztosan, hiszen a barátnőjével való szakítás eléggé kiakasztotta. De inkább ott arra szavaznéktam volna, hogy Mr. Tökéletesnek nem az fájt legjobban, hogy elvesztette Cassandrát, hanem, hogy valaki szakított vele. Tipikus „suli sztárja” viselkedés.

― Akkor Mr. Holloway, tudna válaszolni az első kérdésemre? – Próbáltam visszafogottan beszélni, eltitkolva a bennem rejlő mindjárt kirobbanó vulkánt. Komolyan már közel jártam ahhoz, hogy ráborítsam a sörét. ― Mit keresel itt?

― Gondolkodnom kellett; tudod, kint az udvaron volt egy incidens köztem és Cassie között. – Sokkal nyugodtabb volt a hangja, mint előtte. Sajnos a leheletén még bőven lehetett érezni az alkohol bűzét.

― Tudom ― vágtam gyorsan közbe, de rögtön megbántam Erick nézése miatt. Magam alá húztam egy műanyag széket, míg ő búsan a falnak dőlve figyelt.

― Szuper, tehát már te is megkaptad róla a hírt a kis remete szobádba. ― Cinikus megjegyzését inkább elengedtem a fülem mellet. Nem engedtem, hogy felidegesítsen. 

Hirtelen cipő kopogást halottam kintről. Magassarkú volt és a hangok alapján a viselője nem igazán volt tiszta állapotban. Nem foglalkoztam vele.

― Máskor nem kell hiszti rohamot rendezni. ― Mikor először találkoztam vele, esküszöm próbáltam rendes kapcsolatot létrehozni. A bátyám legjobb haverja volt, már Isten tudja, mióta. Mondjuk azt nem értem, hogy Max, hogyan bírta ki Erick egóját. ― Felnőttesebben is el lehetne rendezni egy szakítást. Tudtommal a nyár közepén betöltöd a 18-tizennyolcat, vagy talán te még mindig egy óvódásnak érzed magadat?

― Holly, Holly Cook: te semmit nem tudsz a szakításokról ― förmedt rám nem túl szép hangnemmel ― Majd, ha lesz valaki, aki legalább fagyizni elhív, akkor megfogadom a párkapcsolati tanácsaidat.

Valaki kintről elkezdte piszkálni kilincset, de nem igazán tudott bánni vele ― nagy úr az alkohol. Majd hirtelen megszólalt lány: az ajtót szidta, hogy biztosan kínai termék. Először nevetnem kellett attól, hogy a csaj viselkedése miatt, majd hirtelen felismertem a hangot. Nem más volt az, mint Cassandra Spinster. Hirtelen libabőrös lett a hátam és az egész életem lepörgött a szemem előtt. Éreztem már előre, hogy ennek nem lesz túl szép vége.

― Bújj el oda, most! ―  Mutattam idegesen Ericknek az egyik szennyes tartóba. ― Mondom most! Cassandra mindjárt benyit ide.

― És? Félsz, hogy megint egymásnak ugrunk? Nyugi, most igazán felnőttesen fogok viselkedni. ― Az egészet mosolyogva mondta, de én nagyon nem voltam vicces kedvemben. Sőt, pont a halálomra készültem.

― Meg fog látni téged összezárva egy kis sötét szobába egy lánnyal, aki nem ő. Itt robbanni fog egy nagyon csúnya sárga féltékenységgel megtöltött bomba.

― Szakítottunk! Semmi közöm hozzá. ― Kortyolt még egyett, és kintről Cassie egyre jobban rázta a kilincset. Köszönöm, hogy annyit ivott, hogy nem tudta kinyitni egy ajtót!

― Erick Holloway, te addig a suli méhkirálynőéhez fogsz tartozni, amíg ő akarja. Ehhez nem kell együtt járnia veled. Ő egy... uralkodó, óriási nagy hatalommal. – Még, ha képletesen is, de igaz. Olyanoknál, mint Cassie, egy szakítás nem sokat jelent.

A bomba, pedig robbant... Cassie legyőzte a kilincset, így mögöttem az ajtó lassan elkezdett kinyílni. Sok dolog végig szaladt az agyamon, majd elkövettem a legnagyobb baklövést. Gondolkodás nélkül felpattantam a székből és elindultam Holloway felé. Ekkor történt a nagybetűs HIBA, mert nem figyeltem, hogy időközben a lábam elé feküdt a macskám. Megbotlottam Mr. Doyle-ban és azzal a lendülettel ráestem Erickre, majd együtt, összetapadt szájjal a földre zuhantunk. Voltam olyan ügyes, hogy véletlen esés közben lesmároltam Mr. Mindentudót az exe előtt. És igen, Cassie-féle bomba óriásit robbant. Rögtön eltemettem magamat halottnak. Hogy lehetek ekkor a lúzer? Persze, hogy velem történt ilyen. Ami ezután történt: Cassie megragadta a copfomat és egy erős rántással elvett Erick felül – aki csak komolytalanul röhögött –  és egyszerűen felpofozott.

Hogy fájt? Rohadtul. Megérdemeltem? Ha attól függ kinek a szemszögéből nézzük az esetet. Ja, és hogy milyen volt a csók? Szar. Az egész szája bűzlött az alkoholtól.

Én, a kisebb –  és kevésbé ismert – Cook csemete, megcsókoltam a suli legmenőbb pasiját és ez örökre megváltoztatta a gimis éveimet.

*Sir Arthur Ignatius Conan Doyle a  Sherlock Holmesról szóló detektívregények írója