1.fejezet – Csokoládé

Igen, igen és igen *-* elérkeztünk végre ehhez a pillanathoz is, itt az első rész. Aki követ facebook-n az szerintem tudja, hogy miért nem jött eddig. Akit érdekel, de nem tudjam ott könnyen megtalálja a posztjaim között . Mert most igazából nem akarom ezzel húzni az időt. 

22, awhhh 22 *-* feliratkozó! Ennek valami eszméletlenül örültem, nagyon köszönöm, hogy adtatok nekem egy esélyt. Aztán a rengeteg megjegyzés...wow *-*

Végezetül: remélem tetszeni fog, ha igen iratkozzatok fel, aki még nem tette. Ja, és bármilyen véleményt nagyon várok. Igazából a hibák jobban is érdekelnek, mint amikor csak a jót emelitek ki – persze az nagyon jól esik. 

 

   Őrülten futottam a cukrászda felé, mivel – tőlem megszokott módon – nagyon késésben voltam. Néha, pontosabban hétfő reggeltől vasárnap estig eléggé szétszórt vagyok. Igazából még rendesen fel sem tudtam öltözni: sima sort volt rajtam, és egy festék foltos póló. Igen, festettem, pedig anya számtalanszor kérte már, hogy ezt a hobbit hagyjam abba. Két oka volt rá: először is, mindig mindent összepiszkolok és és a második: nem tudok festeni, a végén mindig elszomorkodva abbahagyom. Most is valami hasonló történt. Samantha biztosan ki fog akadni a ruhám miatt. Ő divatosan öltözködött: nem a legdrágább ruhákat hordta, de valahogy még az olcsóbbak közül is megtalálta a legfejedelmibbet. Állítása szerint: a ruha teszi az embert. Valójában csak így akar a menőbbek közé tartozni, én viszont ráhagytam, nem ezen akartam összeveszni vele.

   Sietve nyitottam ki a cukrászda két szárnyú üveg ajtaját. Nem is gondolta volna az ember, hogy egy ilyen kis városban, ilyen helyet is talál.. Ha belépsz oda, olyan érzésed van, mintha a Star Trek egyik jelenetében csöppentél volna bele. Engem mégis az egész épületet átjáró csókolódé illat fogott meg. Az asztalok között megláttam a legjobb barátnőmet, Samanthát egy fiú társaságában. Alig kellet pár lépést tennem, mire rájöttem, hogy a fiú nem más volt, mint az általam „imádott” Erick. Hanyagul ült a székben, miközben élvezte a cukrászdában lévő többi lány figyelmét.

   ― Hát te meg mit keresel itt? ― léptem a fiúhoz idegesen. Miért kell mindig belé botlanom? És miért van Samantával? ― És szia Sam! Bocs a késésért.

   Gyorsan oda húztam az asztalhoz még egy széket, hogy én is le tudjak ülni. Samantha meg se szólalt, válaszul csak rám mosolygott. A jelek szerint őt is jobban érdekelte Mr. Mindentudó válasza.

   ― Csak beszélni akartam veled, anyukád azt mondta, hogy ide jössz. ― Előre-hátra himbálózott a széken. Titokban arra vártam, hogy mikor fog a földre kerülni.

   ― És miről?

   Reméltem, hogy leesik neki, hogy a csókot nem szabad említenie. Elég, hogy én álmodok rosszat tőle. Nem kell, hogy még Sam is megtudja és kinyírjon, hogy nem mondtam el neki. Én nagyon szeretek élni.

   ― A csókról, tudod mikor a szádat rányomtad az ajkaimra.

   Kösz univerzum, én is nagyon szeretlek. Először majdnem pofon vágtam, hiszen megmondtam neki, hogy erről senkinek sem beszélhet. Egy véletlen eset volt. Egyikünk sem akarta. Most meg a kérésemnek teljesen ellentmondva, halál nyugodtan beszélt róla. Másodszorra pedig félve a legjobb barátnőmre néztem. Az arca elég furán festett: düh és meglepettség egyszerre látszódott a tekintetében.

   ― Nem lehetne, hogy inkább csöndbe maradsz és ezt a témát elfelejted?

   Egyszer már szépen megkértem, de ezek szerint Ericknek gyenge volt a memóriája. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy mindenki tudjon róla. Persze ott volt Cassandra is, de meggyőződésem, hogy a sok alkoholtól az esetre nem igen emlékszik.

   ― Várjunk, ti csókolóztatok? ― kérdezte döbbenten Sam, majd furcsán kezdett mosolyogni, mint amikor egy kislány megkapta a hűn áhított babaházat. Úgy látszott, ő jobban örült a csóknak, mint én.

   ― Nem. ― Fogalmam sem volt, hogy miért hazudtam. Egyszerűen csak kicsúszott a számom. Talán csak próbáltam még menteni a menthetetlent.

    ― De igen – Erick büszkén vigyorgott, mint a tejbetök. Nagyon szívesen eltüntettem volna azt a mosolyt a szájáról ― Holly, neked nem tanították a szüleid? Nagyon csúnya dolog hazudni.

   ― Ezt nekem miért nem mondtad? ― Sam hangja néhány fokkal magasabb volt, teljesen kétségbe esett. Meg akartam vigasztalni, hogy, azért nem mondtam, mert nagyon gyorsan el akartam felejteni Erick Holloway bűzlő száját, és úgy tűnt a legjobbnak, ha ezt a titkot megőrzöm magamnak.

   ― Figyelj, Sandra.

   Erick elővette a legszebb mosolyát, a híres „tudom, hogy engem akarsz” -t. A cukrászdában lévő összes lány most biztosan azt hitte, hogy azt a mosolyt neki küldi, és Samantha is teljesen elámult tőle. Nekem egyszerűen csak görcsbe rándult a gyomrom. Mikor jön már az a pincér? Nagyon kéne most egy nyugtató tea

   ― Holly biztosan megmondta volna neked. Egy ilyen csodás élményt, mint a tőlem kapott csók , ki titkolná? Most viszont el kéne menned, mert a barátnőddel fontos dolgokról kell tárgyalnunk.

   ― Hé, először is a neve nem Sandra, hanem Samantha! ― Gyorsan a barátnőm védelmére léptem, mielőtt az teljesen összetört volna. ― Másodszor: nem küldheted el azt, akit csak akarsz. Én hívtam ide Samanthát, hogy vele beszélgessek, és ne a te hülyeségedet hallgassam.

   ― Szerintem Sandra... ― Na, itt kapott Erick egy nem túl szép nézést tőlem ― bocs, Samantha! Biztosan akad jobb dolga is, mint az én hülyeségemet hallgatni. Veled viszont muszáj beszélnem. Nem tudtam, hogy időpontot kell kérnem, hogy társaloghassak a Nagy Holly Cook-kal.

   ― Miért töltenék veled, akár egy percet is? ― Keresztbe összefűztem a kezemet a mellkasom előtt. Nekem valahogy jobban tetszett az az ötlet, hogy ezután szépen elballag egy lánnyal. Bármelyik szöszi örült volna neki.

   ― Mert, ha nem szakítasz rám időt, akkor hamarosan mindenki meg fogja tudni, hogy mi történt a pincében. És akkor a pletyka hallatára Cassandra lassan mindenre emlékezni fog, és biztosíthatlak, hogy pokollá fogja tenni az életedet. ― Ahogy kimondta, rögtön tudtam, hogy nem viccelt. Miért nem más lánnyal szórakozott?

    Reménykedve Samanthára néztem. Már nagyon rég beígértem neki ezt a fagyizást. A nyári szünet már két hete elkezdődött, de csak rövidebb találkozásokra volt idő. Ez lett volna a mi nyár nyitó pletyka délutánunk.

   ― Nekem amúgy is van még dolgom ― Sam hirtelen felpattant. Meg se tudtam szólalni, hogy inkább maradjon. Nem akartam, hogy itt hagyjon egyedül Mr. Mindentudóval . ― Viszlát, Holly! Ezt az egészet majd később elmeséled... remélem elfogod.

   Utána szóltam volna, hogy mindenképpen. Tudtam, hogy mennyire szarul esett neki, hogy nem beszéltem neki a csókról. Mire megszólalhattam volna, Sam már kilépett az ajtón.Visszafordultam az asztalhoz és a „tökéletes” Erick Holloway ült velem szembe találtam szembe magam. Ennél pompásabb napom nem is lehetett volna...

★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★★

   Ericknek valamiért nem volt elég kellemes a cukrászda, így muszáj volt felállnunk és kimennünk úgy, hogy még nem is rendeltünk semmit. Mintha csak a hűsítő légkondi miatt mentünk volna be, merthogy kint nagyon meleg volt. A floridai nyarak néha borzalmasak tudnak lenni. A 25.000 fős Coalway télen majdhogynem kihaltnak tűnik, de, ahogy elérkezik a nyár, az egész város újjá éled, feltöltődik. Turisták lepik el az utcákat és sok nagyvárosi leköltözik a tengerparti nyaralójába ilyentájt.

   A homok minden lépésnél felvette a talpam formáját. Én ajánlottam Ericknek, hogy jöjjünk le a part egyik eldugottabb szegletébe. A jelek szerint nem akart nyilvános helyen beszélni velem – én meg nem voltam olyan állapotban, hogy összevesszek az egójával. A járdán, a víz felé menet némán sétáltam mellette. Nem is értettem, hogy miért mentem bele ebbe a beszélgetésbe. Talán érdekelt, hogy mi lehet az a dolog, ami miatt Erick ennyire ideges. Ahogy elértünk a strandot, ledobtam a cipőimet, és a továbbiakban mezítláb sétáltam. Imádtam ezt a part szakaszt; nagyon sziklás volt, ezért kevesen strandoltak erre. Itt szoktam gondolkodni, ha magányra van szükségem.

   ― Szóval mit szeretnél tőlem? ― térek rá gyorsan a lényegre. Nem volt kedvem több időt vele tölteni.

   ― Huh, most inkább gyorsan kibököm ― ideges volt, de még mennyire, és ez tetszett. Védtelennek és esetlennek tűnt., mintha nem is az iskola macsója állt volna előttem, hanem egy kisfiú, aki az anyukájától kért pénzt csokira. ― Leszel a párom?

   Az első, amire gondoltam, hogy biztosan rosszul hallottam, majd arra, hogy Erick megbolondult. Végül nem tudtam máshogy reagálni: képébe röhögtem. A nevetésemre szerintem még a körülöttünk szálló sirályok is odanéztek. Erick, nem igazán egy ilyen reakcióra számított.

   ― Erick, Te most komolyan megkérdezted, hogy lennék-e a barátnőd? ― Még mindig nevettem. Most ezt komolyan gondolta? Vagy ez valami kandi-kamerás vicc akart lenni? ― Holloway, ha eddig nem vetted volna észre: nem igazán csíplek.

   És akkor még szépen fogalmaztam.

   ― Azt hittem, örülni fogsz ― Sértődött volt és meglepett. Szerintem még senki sem utasította vissza. ― Minden lány örülne nekem.

   ― Persze, Egókám... Komolyan, mit gondoltál? Hogy majd a nyakadba borulok, mint egy gyenge romantikus sztori végén? ― Még mindig valami olcsó viccnek gondoltam ezt.

   ― Akkor nem akarsz járni velem? ― Széttárta a karját, mintha egy ölelésre várna, mellé még vigyorgott is. Ezzel próbált meghódítani? Majdnem újra elkapott a nevetőgörcs. 

   ― Nem, egyáltalán miért járnék veled? ― Elkezdtem visszahúzni a cipőmet, gyorsan el akartam húzni. Ennél furább perceim még sosem voltak. ― És miért akarsz te velem járni?

   ― Hát... mert.. ― Vakarta a fejét, ami kicsit kiakasztott. Mi az, hogy nem tudja, hogy miért mondta ezt? Már nem mosolyogtam, sőt mérges is lettem.

   ― Erick Holloway! Kérlek, csak azt ne mondd, hogy ez valami átverés, és az egész város rajtam fog röhögni.

   Megijedtem. Eddig viccnek vettem az egészet, de hirtelen rájöttem, hogy az előttem álló fiú mire képes.

   ― Figyelj: ennél jobban nem tudlak megutálni.

   ― Féltékennyé akarok tenni valakit― Ahogy kimondta, először nem értettem, majd azt hittem, hogy megtépem. Mit gondol rólam?

   ― Te komolyan azért akarsz járni velem, hogy kihasználj a saját hasznodra? ― Az egyik cipőt még nem húztam fel, majdnem neki dobtam. ― Tudod, tévedtem. Sokkal nagyobb dög, vagy, mint gondoltam.

   Leléptem és vissza se néztem.

Erick Holloway megkérte, hogy legyek a barátnője és én nemet mondtam. Hogy bolond vagyok? Nem, inkább ő egy nagy barom az, akinek nincs ki a négy kereke.